Halásztelki óvodapedagógusok tapasztalatai Izlandon

Halásztelki óvodapedagógusok tapasztalatai Izlandon

A halásztelki Tündérkert Óvoda munkatársai izgalmas szakmai tapasztalatokkal gazdagodtak Izland szigetén. Az utazás célja a nemzetközi tapasztalatcsere és a szakmai ismeretek bővítése volt.

A Halásztelki Tündérkert Óvoda korábban még sosem vett részt külföldi mobilitási projektben. A háromnapos izlandi szakmai látogatásra 2017. szeptember elején került sor a Tempus Közalapítvány pályázati támogatásával. Az óvodát Szőkéné Kiss Éva, óvodapedagógus és Nagy Krisztina dajka képviselte.

A szakmai látogatást alapos felkészülés előzte meg, melynek részeként a partneróvodát saját maguknak kellett megtalálniuk. A választásuk a Reykjavíktól 10 km-re lévő Hafnarfjörður kikötővárosára esett, ugyanis az ott található Stekkjarás Óvoda munkatársaival sikerült kialakítani legkönnyebben az online-kapcsolatot. A kiutazás előtt együtt határozták meg a szakmai látogatás programját, mely végül nagyon izgalmas és intenzív három napot eredményezett.

A kint látottak alapján, az izlandi és a halásztelki pedagógusi munka között összességében két nagy különbséget fogalmaztak meg: a közoktatási rendszer kevésbé centralizált, illetve a természetközeliség a mindennapok elengedhetetlen része.

A látogatás nagyszerű bizonyítékot nyújtott arra, mennyire jól működik rendszerszinten az élményalapú tanítás. A gyerekek például nem a csoport falai között tanulnak „matematikát” irányított formában, hanem kint, a szabad környezetben kötetlenül. A látogatás során a közeli erdőbe sétáltak ki a nagycsoportosokkal, akiknek olyan faleveleket kellett gyűjteniük, amelyek elfértek a tenyerükben (vagy annál kisebbet/nagyobbat). Ezzel a módszerrel a gyerekek könnyedén megtanulják a „nagy”, „kicsi”, „ugyanolyan nagy” fogalmát. Az óvodapedagógusok tehát nem feladatlapokat használnak az ismeretek átadásában, hanem mentorként segítik a gyerekeket a világ felfedezésében.

Ebben az izlandi óvodában gyakorlatilag minden tanulási folyamat a szabadban történik, és ami igazán meglepő, hogy többnyire nem is az intézmény udvarán, hanem az azt körülölelő természetben! Ott, ahol nem nyírják a füvet, a gyerekek akár a legnagyobb esőben, fejtetőig érő fűben vagy erdőségben játszhatnak, sarazhatnak (ehhez viszont az önkormányzat biztosítja az évszaknak megfelelő védőruházatot és szárítóhelyiséget az épületben). Ezért aztán náluk külön testnevelési foglalkozás nem létezik, hiszen az időjárási viszonyoktól függetlenül mindennap kimennek a szabadba.

Az alaptanterv nagy mozgásteret ad az izlandi kollégáknak, ismeretlen fogalom számukra a papíralapú tervezés, a csoport- vagy hiányzási napló. Ehhez megvannak mind a személyi, mind az eszközfeltételek (24 gyerekre négy felnőtt jut, átlagosan hat gyerekkel foglalkozik egy felnőtt).

Mivel az izlandi oktató-nevelő munkában nem játszik szerepet a klasszikus értelemben vett hagyományőrzés (népzene, néptánc), a látogatás során a halásztelki vendégek néptánc-foglalkozást tartottak az ottani pedagógusnak és azoknak a gyerekeknek, akik szívesen csatlakoztak hozzájuk.

Sajnos az egymástól eléggé eltérő oktatási rendszer, valamint a környezeti adottságok és a személyi feltételek különbsége miatt nehéz adaptálni az izlandi módszereket. 

Még nem érkezett hozzászólás!
Legyen Ön az első!

Hozzászólás írása

*