A jövő a megújuló energiaforrásoké

Égető gond: mivel tüzeljünk?
Századunk talán legnagyobb kihívása, miként tudunk felkészülni arra az időre, amikor a világ kőolaj- és földgázkészletei annyira megcsappannak, hogy már nem lesznek képesek kielégíteni a Föld egyre gyarapodó népességének növekvő energiaigényét, nem is beszélve a klímaváltozás mindinkább érezhető következményeiről.

Az ősz egyik csalhatatlan jele, amikor reggelente az utcán savanyú füstszag csapja meg az orrunkat, a kazánokban égő tűzi- vagy ki tudja, milyen fa és egyéb hulladék szaga. A drága gázzal sokan úgy próbálnak spórolni, hogy minden fölösleges éghető anyagot – az elhasznált papír zsebkendőtől kezdve a lehullott leveleken át a lestrapált (lakkozott!) bútorokig – kályhába tesznek.

A Föld fosszilis energiahordozói (szén, kőolaj, földgáz) erősen fogyatkoznak, miközben az emberiség energiaigénye megállíthatatlanul nő. Még szakértők között is dúl a vita, vajon hány évtizedre elegendőek a jelenleg ismert készletek, ám abban egyetértenek, hogy egyszer csak elfogy (a fán kívül) minden hagyományos tüzelőanyag. Nem véletlen, még csak nem is gazdasági megfontolás – hiszen a fosszilis energiahordozókból nyert villamos energia ma még többnyire olcsóbb – fordította a tudósok, politikusok és gazdasági vezetők figyelmét a megújuló energiaforrások felé.

Bármennyire is tudjuk, hogy a megújuló energiaforrások hasznosításáé a jövő, s ezt diktálja környezetünk védelmének, a földi élet fenntarthatóságának követelménye is, hosszú és nehéz út vezet a teljes átállásig, hiszen a világ ipara, a közlekedés és a fűtési rendszerek túlnyomó többsége éppen a kőolajra és a földgázra épül. Nem hagyhatók figyelmen kívül az atomerőművek sem, amelyek bár hatékonyan és folyamatosan termelik a villamos energiát, nem kis környezeti kockázatot jelentenek, ráadásul a kiégett fűtőelemek ártalmatlanítása, elhelyezése sem egyszerű és olcsó. Jelenleg azonban – legalábbis Magyarországon – sem a fosszilis, sem a megújuló energiaforrások nem képesek kiváltani az atomenergiát.

A klímaváltozás egyre érezhetőbb hatásai – a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válása, a csapadékeloszlás fokozódó egyenetlenségei térben és időben lassanként ráébresztenek bennünket: a 24. órában járunk, hogy természeti környezetünk pusztulását megállítsuk. De melyek is ezek a megújuló energiaforrások? A legkézenfekvőbb példa a fa, csakhogy sokkal lassabban „termelődik”, mint ahogy elégetjük, nem is beszélve az erdőtüzek pusztításairól, valamint a nem tüzelési célú felhasználásról. Ráadásul még a tűzifa elégetése is erősen szennyezi a levegőt, hát még a fa- és egyéb hulladékok égéstermékei. A nagyvárosokban – nemhogy a falvakban – az egészségre igencsak káros szálló por legnagyobb része a fűtésből származik.

A víz energiáját évszázadok óta hasznosítja az ember. A vízenergia viszonylag olcsó, ám az erőművek, duzzasztógátak építése nagymértékben átalakítja a természeti környezetet, ami növény- és halfajok eltűnésével jár. Előnye viszont, hogy egyenletes energiatermelést tesz lehetővé. A fel-feltörő hévizek energiáját kevéssé használjuk fel, leginkább a melegházak, ritkábban egy-egy középület fűtését oldjuk meg vele, pedig hazánk korántsem szegény geotermikus energiában.

A világban egyre nagyobb mértékben hasznosítják a szél energiáját, sorra épülnek a szélfarmok szerte Európában. E téren Kelet-Közép-Európában és benne Magyarországon jelentős a lemaradás. Itthon 37 szélerőmű működik – többségük a Dunántúl északnyugati részén – mintegy 330 KW összkapacitással.

Nem vész kárba a mezőgazdasági, erdei „hulladék” sem, biomasszává alakítva, megfelelő kazánokban elégetve gőzt fejleszt, amely turbinalapáto(ka)t hajt meg, így termel villamos áramot. Gyakorlatilag minden szerves hulladékból képezhető biomassza. Hazánkban számos biomassza-erőmű működik, Pest megyében Szentendrén található ilyen üzem. A nap energiáját is szolgálatunkba állíthatjuk. Egyre több köz- és magánépületen látni napelemeket, amelyek az adott ház energiaszükségletét hivatottak fedezni, legalábbis részben.

Pest megyében valószínűleg Újszilvás jár élen a megújuló energiaforrások hasznosításában. Lassan egy évtizede geotermikus energiával fűtik a polgármesteri hivatalt, az általános iskolát, a sportcsarnokot, a művelődési házat, az óvodát és a könyvtárat. Hét éve pedig ugyanitt átadták hazánk legnagyobb, 400 KW teljesítményű, napkövető elemekkel épült naperőművét.

Kiemelésre érdemes a nagykovácsi általános iskola épületén telepített napelemrendszer, amely nemcsak energiatakarékossági célokat szolgál, hanem a megújuló energiaforrások felhasználását beépíti tanulóinak környezettudatosságra nevelésébe is.