Csepregi Éva: „A zenekar indulásakor hónapokig arról beszélgettünk a menedzserünkkel, hogy kik vagyunk mi, s kiknek szánjuk dalainkat. Populáris zenét akartunk alkotni, valami plusszal.”
„Működik, amit a kezdetekben kigondoltunk”
Csepregi Éva 20 éve él megyénkben, zenél, alkot, s elkötelezett munkával segíti a fogyatékkal élő, sérült gyermekeket és felnőtteket. A saját alapítványában végzett munkája elismeréseként nemrég Pest Megyéért Emlékérmet vehetett át. Eközben a Neoton Família Sztárjai néven futó formációval járja az országot. Munkáról, kritikákról és a szórakoztatóiparban megmaradás titkáról is faggattuk a művésznőt.
− Honnan jött a Fényszóró Kulturális Alapítvány ötlete?
− A Magyar Speciális Olimpia Szövetség vezetősége több sportrendezvényre is meghívott 1994 táján. Ezeken az eseményeken találkoztam lelkes, értelmi sérült fiatalokkal, s az őket körülvevő, odaadó felnőttekkel. Megérintett ez a közeg. Akkoriban dolgoztam az Atlantisz című szólólemezemen, s Wisinger János, az MSOSZ elnöke javasolta, hogy írjunk egy dalt erről a kezdeményezésről. Így született meg a Kézenfogva élsz című szám, mely a Speciális Olimpia himnuszává vált. 1995 nyarán elkísértem a csapatot az Egyesült Államokba, hazatérésem után gyógypedagógus barátnőm, Mailinger Anikó vetette fel az alapítvány létrehozásának ötletét. Így született meg a Fényszóró Kulturális Alapítvány, melynek Anikó azóta is a titkára.
– Hogyan segítik a sérült embereket?
– Koncerteket, programokat szervezünk a szórakoztatásukra – ők maguk is aktívan részt vesznek, szerepelnek. Fellépéseik rendkívül összetett feladat elé állítják őket, s a velük foglalkozó pedagógusokat is. Májusban a budapesti Uránia Filmszínházban tartjuk hagyományos fesztiválunkat, amely a produkciók bemutatása mellett lehetőséget ad arra is, hogy a szakemberek, gyógypedagógusok konzultáljanak egymással. Szeretném felvirágoztatni az alapítványt, amely a maga nemében hiánypótló lehetne, s kulturális téren ugyanazt nyújthatná, amit a sportban a Speciális Olimpia.
– A Neoton Família Sztárjaival rengeteg fellépésük van. Mi a titkuk, mivel tudják még mindig a színpad elé vonzani a közönséget?
– Azt hittem, ennyi idős koromra már csak az alapítvány ügyeivel fogok foglalkozni, ennek ellenére valóban egymást érik a koncertek. 2005 óta működünk ebben a formában, s egyre nő az érdeklődés. Ezért is mondom a pályakezdőknek, hogy nagyon fontos a kitartás. A legjobb reklám maga az előadás. Úgy tűnik, működik, amit a kezdetekben kigondoltunk. A zenekar indulásakor hónapokig arról beszélgettünk a menedzserünkkel, hogy kik vagyunk mi, s kiknek szánjuk dalainkat. Populáris zenét akartunk alkotni, valami plusszal. Több stílusváltáson is keresztülmentünk. Don Quijote, Santa Maria, Caligula – mind olyan történet, amely lehetőséget ad az „összekacsintásra”. Nagyon vegyes a közönségünk, a régi rajongók mellett sokszor ott vannak a gyerekeik is.
– Ahogy ön mellett is ott áll a színpadon fia, Dávid. Sosem akarta másfelé terelni?
– Egyszer azt mondta, szerencse, hogy ide született, mert én szeretem a zenét. Erre azt feleltem, nem lehet, hogy épp azért születtél hozzám, mert mindketten zenészek akarunk lenni? Egy gyerek nem véletlenül kerül egy adott családba. Sohasem tudtam vagy akartam őt elriasztani ettől a szakmától, folyamatosan megélte a színpad iránti szenvedélyemet. Mikor kicsi korában elkísért egy gyerekműsorra, rettenetesen szorongott. Attól félt, ki fognak nevetni engem. Nagy dilemma elé állított, amikor bekerült a zenekarba, hisz még csak gimnazista volt. Szerencsére támogatták őt az iskolájában. Ilyen téren nekem is szerencsém volt: emlékszem, amikor a Ki mit tud?-ban szerepeltünk, a matematika érettségire kávéval érkezett az igazgatónőnk. Nekem szánta, mert tudta, hogy a műsor miatt nem sok idő jutott az alvásra.
– A támogatás mellett a kritikák is megtalálták. Melyik volt a legfájóbb?
– Egy vállalati rendezvényen ütötte meg a fülemet az a megjegyzés, hogy Erdős Péter nélkül nincs Neoton. Sokan nem tudtak minket megemészteni. Mostanra eljutottam egy olyan korba, hogy már nem érdekel, ki mit gondol. Magam előtt mindig próbálok fejlődni. Péter azt mondta: akkor leszel igazán nagy művész, ha meg tudsz állni a színpadon.
– A dicséretek sem maradtak el. Volt olyan, ami különösen megérintette?
– Egy férfi egyszer elmesélte, korábban el sem tudta volna képzelni, hogy Neotont fog hallgatni, mivel fiatalként a rockzenéért rajongott. Később rájött: a mi zenénkhez fel kellett nőnie.
− Mikor mondja majd azt, hogy eddig, s nem tovább?
− Ezt nem lehet előre kitalálni. Mindig azt tapasztalom, hogy az élet hozza a megoldásokat, akár kegyetlenül, akár váratlanul, akár azzal, hogy felkínál egy másik lehetőséget.
Pályakép
Csepregi Éva 1953. október 22-én született Budapesten, Pestszentlőrincen. A Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett 1972-ben. Zongorázott, hegedült, s a Magyar Rádió gyermekkórusában, majd Hoffmann Ödönnél tanult énekelni. Karrierje a Kócbabák trióval kezdődött – Pál Évával és Fábián Évával. Az 1972-es „Ki mit tud?”-on tűntek fel. 1974-ben csatlakoztak a Neotonhoz, az első magyar együtteshez, amelynek profi menedzsmentje volt – e feladat dr. Erdős Péterre hárult. Az immár Neoton Família nevet viselő zenekar 1977-ben a Hívlak című számmal megnyerte a Metronóm Fesztivált, majd az 1979-es MIDEM Fesztiválon aratott sikerei nyomán spanyol és japán lemezszerződést kapott. Külföldön Newton Family néven váltak ismertté, 1983-ban a Yamaha Fesztiválon a Holnap hajnalig című dalukkal elnyerték a verseny nagydíját.
Szólókarrierjét 1984-ben kezdte az együttessel párhuzamosan, majd 1985-től két éven keresztül Végvári Ádámmal közösen készített lemezeket. A Neoton Famíliával 1998-ban tartotta meg búcsúkoncertjét.
Összesen 18 nagylemeze jelent meg, köztük az 1988-as A sárkány éve, s az 1996-os Pillantás a hídról. Legutóbbi korongját 2013-ban adta ki Neoton Swing címmel. Szólódalainak jelentős részét Bob Heatlie brit zeneszerző jegyzi. A munkakapcsolatból később szerelem lett, melynek gyümölcseként 1992-ben megszületett Éva egyetlen gyermeke, Dávid.
Az utóbbi években a Neoton Família Sztárjai formációval járja az országot, melyben dobosként a fia is színpadra lép. Évekig játszott a Ruttkai Éva Színházban, fellépett a Hyppolit, a lakáj című komédiában is. 2009-ben a Szép nyári napban szerepelt az Operettszínházban.
A Fényszóró Kulturális Alapítvány elnöke, amely támogatja a Speciális Olimpiai Válogatottat, valamint az értelmi fogyatékosok kulturális életének színvonalasabbá tételéért küzd.
Még nem érkezett hozzászólás!
Legyen Ön az első!