Az álarcos tavaszvárás örömünnepei
A farsang a tavaszvárás örömünnepe, nagy evések, ivások, mulatságok, a jelmezbe, álarc mögé rejtőzés lehetősége, a párválasztás, a szabályok kigúnyolásának legalizált időszaka. A magyar farsangi szokások története a középkorra nyúlik vissza, s a gyakran jó pár hetet felölelő időszak utolsó három napjához kapcsolódik a legtöbb hazai szokás.
A farsang jellegzetes étele a farsangi fánk, szinte minden háznál sütöttek vasárnap ebből az édességből, amelynek egyébként különleges erőt tulajdonítottak: védi és szerencséssé teszi készítőjét és fogyasztóját is. A sok étel elfogyasztása szintén szerencsét hoz, bőséges termést ígér a ház lakói számára. A fő ételek között szerepelt a sonka, a káposzta, a hurka, a füstölt hús. Ezen a három napon a vidámság és a tánc, a mulatság jellemezte a magyar falvakat, városokat. A népszokások természetesen tájegységenként változtak, de az bizonyosan állítható, hogy az év legvidámabb ünnepköre ez. Sok helyen a legények ilyenkor végigjárták a lányos házakat, a párválasztás elhagyhatatlan kísérője ezeknek a heteknek. A hagyományok szerint a mulatságok végén a tél fejvesztve menekül, virágvasárnap pedig már a tavaszt éltethetjük. A farsangi időszak jeles napjain Pest megye legtöbb településén különleges programokkal várják a mulatni vágyókat, a színes kínálatban ki-ki megtalálja a kedvére valót.
Az előző század kalendáriumai, lexikonjai tanúsága szerint naptári pontossággal zajlottak a farsangi események a magyar nép körében. A farsang egykoron felölelte a vízkereszttől egészen hamvazószerdáig tartó időszakot. A nagyböjt előtti napokat hatalmas lakmározások és mulatságok előzték meg. Ma már talán kevesen tudják, hogy a farsang utolsó szombatjának estéjétől húshagyókedd éjfélig tartó napokat együttesen a farsang farkának nevezik, s a hét hátralévő részének a csonkahét nevet adták. A farsang utolsó csütörtökje a kövér csütörtök, ilyenkor készülnek a lakomák. Szombaton este megkezdődik a farsangolás - egyes helyeken annak a palack bornak a megnyitásával, amelyet az előző évi legényavatáskor ástak el a kocsma földjébe. Vasárnaptól zajlik a szomszédolás, a barátok, rokonok sorra látogatják egymást. A hamvazószerdát követő csütörtökön – amit csonka vagy torkos csütörtöknek is hívnak – felfüggesztik a böjtöt, hogy minden farsangi maradékot elfogyasszanak. Évszázados hagyományra tekint vissza a mohácsi busójárás, amely minden évben a böjti időszak eleje, azaz húshagyókedd előtt hat nappal veszi kezdetét. A hiedelem szerint a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül és a gonosz szellemek életre kelnek, ezért kell nagy zajt csapni és tüzeket rakni, „alakoskodással” elriasztani a rosszat.
A máglyarakás, a tél és a rossz szellemek elijesztése, a telet jelképező szalmabábu elégetése, a zenés-táncos mulatság, a farsangtemetés, a disznótor több Pest megyei település programkínálatában is megtalálható, a szentendrei skanzen pedig az elmúlt évekhez hasonlóan gyerekeknek, diákcsoportoknak mutatja és tanítja meg a hagyományos népszokásokat, pontosan úgy, ahogyan elődeink ünnepeltek. A pilisi városkákban, falvakban több szokást elevenítenek fel ezekben a napokban. Korábban jellemző volt, hogy a farsang temetésekor egy arra vállalkozó fiatalembert letakart teknőben vittek végig az utcákon, gyertya helyett kolbásszal a kézben búcsúztatták a „halottat”. A szokások persze mindenütt mások, a maskara mögé rejtőzést, a bálokat, mulatságokat viszont nem szabad kihagyni, s a fánk szintén elmaradhatatlan minden asztalról, ezért hát elő a vállalkozó kedvvel, és mi is tegyünk az asztalra a hagyományos édességből.
Buza Zsófi
Még nem érkezett hozzászólás!
Legyen Ön az első!